Szülőhazájában, Németországban Zwergschnauzernek nevezik. Maga a schnauzer név a német Schnauze (orr, pofa) szóból ered, de jelentése több ennél: a Schnauzbart szóösszetétel szakállt jelent, és olyan emberre is használják, aki feltűnő szakállt visel. Az pedig köztudott, hogy a schnauzerek híresek tekintélyes szakállukról.
A közép- és a törpeschnauzer valaha kitűnő patkányfogó kutya volt. Ez lehet az oka annak, hogy a német Pimcser Klub, később Pinscher-Schnauzer Klub a két kisebb termetű fajta tenyésztését támogatta. A pinscher szó a terrier német megfelelője. És éppen kitűnő patkányfogó tehetsége miatt adták ennek a fajtának.
A törpeschnauzer, amely 1900 körül tűnt fel, nem egyszerűen a középschnauzer lekicsinyített változata; a középschnauzer és a majompincs keresztezésével jött létre. Lehetséges, hogy kialakulásában más fajták is szerepet játszottak, hiszen a tenyésztők olyan miniatűr kutyát akartak, amely pontosan úgy néz ki, mint a nagyok.
Az 1920-as évek elejére a törpeschnauzer már tökéletesen kialakult, önálló fajta volt. Nagy-Britanniában a munkakutyák csoportjába sorolják.

A schnauzercsalád középtermetű tagja. Valószínűleg a legrégibb schnauzerfajta, de pontos eredetét homály fedi. Egyesek szerint a középkori hódkutya és valamilyen más, durva szőrű, patkányfogásra használt fajta kereszteződéséből származik, míg úgy tartják, a már nem létező schafel pudel és a drótszőrű németpimcser leszármazottja.
Megint csak mások határozottan állítják, hogy a középschnauzer soha nem tartozott a terrierek közé, ősei kizárólag juhászkutyák voltak. Hivatkoznak a flandriai juhászkutyára, az óriás schnauzerre és más pásztorkutyákra való hasonlatosságára.
Nagyon valószínű, hogy Württemberg és Bajorország környékéről, Németország nagy szarvasmarha- és juhtenyésztő vidékéről származik. Korai beszámolók szerint hasznos pásztorkutya és különösen tehetséges patkányölő volt. Az 1879-es hannoveri nemzetközi kutyakiállításon mutatták be először. A győztes neve Schnauzer volt. A következő évben a német tenyésztők megalkották a kutya fajtaszabványát, és az 1890-es kiállításra már 93 schnauzert neveztek be.
A Kölnben, 1895-ben megalakult Pinscher Klub vállalt védnökséget a fajta felett, amíg 1907-ben Mönchenben meg nem alapították a Bajor Schnauzer Klubot. 1918-ban a két egyesület Pinscher-Schnauzer Klub néven egyesült.
A középschnauzer az első világháború után kezdett népszerű lenni Németország határain kívül. Amerikában, 1925-ben hozták létre a Schnauzer Klubot, de miután nagy számban vittek be az országba törpeschnaztereket, 1933-ban az egyesület nevét Középschnauzer Klubra változtatták, és egy törpe schnauzer klubot is alapítottak. A középschauzert a munkakutyák kategóriájába sorolták, míg a törpeschnauzer a terrierek csoportjában maradt. Kanadában, 1925-ben törzskönyvezték az első középschnauzert.

Az óriás schnauzer csak valamivel később, 1909-ben tűnt fel a müncheni kiállításon, és akkora sikert aratott, hogy még abban az évben megalakult a Müncheni Schnauzer Klub. Itt érdemes megjegyezni, hogy az óriásokat melyeket a schnauzer család legfiatalabbjának tartanak feltételezések szerint flandriai bouvier és fekete színű német dog bekeresztezésével alakították ki. Állítólag egyes kennelekben óriás uszkárokat is felhasználtak a fajta méretének növeléséhez.Dr. E. Harms, aki fokozott figyelemmel kísérte az óriás schnauzer kialakulását, a fajta születését 1910-re tette. A szálkás szőrű pinschert 1917-ben nevezték át hivatalosan is schnauzerré, mely név vélhetően a német Schnauz, azaz bajusz szóból ered. A fajta igen népszerűvé vált, és az első világháborúba küldönc- és mentőfeladatokat ellátó hadikutyaként masírozott. A háborút követően a schnauzerek száma jelentősen visszaesett, de ahogy az már lenni szokott, egy lelkes csapat megmentésükre indult. Nagy szerencséjükre a bajor hegyvidék falvaiban igen jelentős és homogén állományra leltek, így az óriás schnauzer megmenekült a kihalástól. Jó német szokás szerint aztán a fajtát 1926-ban hivatalosan szolgálati fajtának minősítették, és ettől kezdve szigorúan megtiltották a közép- és óriás schnauzerek keresztezését, majd 1950-től kezdve a fajta minden addigi népszerűségét felülmúlva meghódította a világot.

A schnauzer számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, lakásban és kertben egyaránt jól tartható, amennyiben biztosítjuk számára a rendszeres testmozgást.

Szőrének mindennapos ápolása nem igényel különleges és hosszan tartó foglalkozást a tulajdonostól, bár a szép dús fejszőr kicsivel több gondot jelent. Naponta egyszer, étkezés után (mivel a szakáll belelóg az ételbe) tisztítsuk le nedves ruhával a pofát, a zsiradékot távolítsuk el és keféljük előre a szőrzetét. Samponnal ne mossuk le, mert kiszárad és letörik a fejszőr. Inkább paraffinolajjal kenjük át és keféljük át, ez maximum egy perc. Így meggyőződhetünk arról, hogy séta közben – főképp nyáron – a veszedelmes toklász nem került-e a lábujjak közé, vagy – télen – nem ragadt-e hó vagy jég (sós lé!) a talppárnák közé. Esős időben várjuk meg, amíg a kutya megszárad a sétálás után és keféljük ki, így a sár kipereg a szőrből, nem lesz lucskos a szőnyeg.

A schnauzer standard előírja :… a szőrzet szálkás, durva, egyenes drótszőrű a háton, a fejen és a lábon hosszabb, puhább, de nem selymes vagy göndör … ” Ezt a szőrminőséget kell szemelőt tartani a tenyésztésben és a tartásban.

Elterjedt kozmetikai beavatkozás a NYÍRÁS, de ez a módszer megváltoztatja a schnauzer szőrének minőségét. A szakszerű kozmetika a TRIMMELÉS! A szálkás szőrzet a nyírás következtében elpuhul, elveszti drótszőrű keménységét (ezáltal a fajta jellegét), tönkreteszi a szakaszos érést, így a továbbiakban lehetetlenné teszi a későbbi trimmelést. Sokan azért választják mégis ezt a módszert, mert így nem kell kivárni, amíg a szőrzet trimmelherő (beérik), hanem bármikor lenyírhatják a kutyát. Mégsem helyeslem ezt a módszert, mivel a nyírott szőr ugyanúgy hullik, mint a hosszú, és tele lesz vele a lakás, a bútor. A trimmelés amellett, hogy megőrzi a schnauzer szőrének eredeti jellegét, előnyös, mert a trimmelés a vedlést segíti, így egyáltalán nem hullik el a kutyának a szőre. Ez különösen fontos lakásban tartott állatok esetén.

Természetesen előfordulnak olyan egyedek, amelyek szőre nem tökéletes, így hiába is próbálkoznánk a trimmeléssel, csak kínoznánk vele. (Selymes, göndör szőrű schnauzer nem kívánatos a tenyészetben.)

A schnauzert egy évben kb. 2-3 alkalommal kell trimmelni: tavasszal és nyár végén, esetleg még késő ősszel, ha elég vastag az aljszőre, hogy megvédje a hidegtől, vagy lakásban tartjuk. Hogy eléggé érett-e a szőre a trimmeléshez, ezt könnyedén megállapíthatjuk, ha a kutya szőréből a ujjunk közé fogunk egy kisebb tincset (15-20- szál) és ahogy a kutya előre lép, ez a tincs – rántás nélkül – a kezünkben marad.

1. TRIMMELÉS: A kiállítás előtt kb. 6 héttel (attól függően, hogy eddig hányszor volt már trimmelve, milyen gyorsan nőtt össze eddig a szőr), a teljes szőrben levő kutyát tépjük le életlen trimmelőkéssel. Alaposan szedjük ki az érett fedőszőröket. Majd a kiállítás előtti hétig (5-ször), hetente egyszer nem hegyes acél fűrészlappal gereblyézzük ki a puha aljszőrt. Vigyázzunk! Nem teljesen, csak annyit, amennyi kívánatos, hogy szálkás, szúrós legyen a hát tapintása.

2. NYÍRÁS: A kiállítás előtt 2-3 héttel (a rajzon jelzett részeken) újra szedjük ki a szőrt trimmelőkéssel, vagy ritkító ollóval egyenletesre, ezzel kihangsúlyozva a kutya izomzatát. Ügyeljünk, hogy ne váljék el élesen a trimmeléstől, gondosan készítsük az átmenetet a szőr hosszúságától függően.

3. NYÍRÁS: A kiállítás előtt kb. egy héttel nyírjuk egészen rövidre a fejtetőt a dús szemöldök vonaláig, a füleket kívül belül, a nyakat a szegycsonttó felfelé, hogy jól látszódjék a feszes nyakbőr. A farok alatti részt a forgókig nyírjuk egészen rövidre, természetesen itt is ügyelve az átmenetekre, a hosszabb és rövidebb szőrök találkozásánál.

Különösen vigyázzunk a pofa nyírásakor, elméletileg az arcon található 5 szemölcs között kell képzeletbeli vonalat alkotva meghagyni a dús pofaszakállt, de ez függhet kutyánk fejformájától. Figyeljünk arra, hogy akár nyitott, akár csukott a kutyánk szája, egyaránt téglalap alakot mutasson, hogy amikor liheg, a szájzug felett levő szőrök nehogy oldalra kiálljanak vagy becsukott szájnál a rágóizom erősen kiugorjon.

4. OLLÓZÁS: A kiállítás előtt egy héttel éles fodrászollóval igazítsuk meg, szedjük át a lábakon az esetleges kiálló szőröket, a mancsokat nyírjuk körbe, hogy kerek, zárt legyen, a pofaszőrök közül tépjük ki vagy vágjuk le a kiálló részeket. A orrháton vagy a szem előtt levő hosszú szőröket csípjük le. A mellkas szőrt szedjük egyenletesre a fülek széleit nyírjuk körül ollóval. A combok belső részén és a hason vágjuk a szőrt rövidre.

Kiállítás előtt legalább 3-4 nappal fürdessük meg a kutyánkat és száradás után alaposan keféljük ki, majd az esetleges hosszabb kiálló szőröket az egész testen tépkedjük vagy csipkedjük le. Később már ne fürdessük a kutyát, mert a fürdetés puhává teszi a szőrzetet.